A Magyar szarka keringő kialakulása

Polgár Béla, Törökszentmiklós  2010.01.20. 21:12

A Magyar szarka keringő kialakulása.

A fajta kialakulásának a múlt homályába vesző kezdetére, és ennek a kezdetének a felkutatására, megismertetésére az sarkallt, hogy egymástól egyre inkább eltérő időpontok, történetek, mondhatnám elképzelések jelentek meg eddig is nyomtatásban és forognak közszájon a fajta bölcsőjének számító Törökszentmiklóson és környékén.   Persze az eltérő elképzelések nem mindig zárják ki egymást. Vannak, akik a fajta „életét” a fajta elfogadás időpontjától számítják, vannak, akik a jóval régebbi időktől, amit esetenként írásos emlékek is alátámasztják.

Abban valamennyi visszaemlékezés megegyezik, hogy az indulás Molnár Imre bácsi a jó nevű ácsmester portájáról történt. Az 1930-as évek elején Ő, mint köztudottan megszállott galambász a Belgiumban élő rokonától 2-3 pár különböző színű szarka rajzú galambot. Ezek a visszaemlékezések szerint viszonylag kistestű tipikus keringő galambok voltak. A galambász körökben hamar híre ment és több galambász is megcsodálta az „új szerzeményeket”. Az akkor galambászok közül ezek elsősorban a rajzos galambokat tenyésztők körében arattak sikert, ezt bizonyítja, hogy akik a szaporulatból vittek többnyire a szolnoki keringők mellett tenyésztették. A szaporaságuknak, a jó nevelőképességüknek ellenálló képességüknek köszönhetően néhány év alatt jelentős állományok jöttek létre. A már említett Molnár Imre bácsi mellett a negyvenes évekre jó állománnyal rendelkezett Túri Béla és Fehér Mihály, akik együtt tenyésztettek, hiszen egy portán laktak, ott volt mindkettőjük állománya.

Mindenképpen említést érdemel Hinek János, aki főként szolnoki keringőket tenyésztett és ezek mellett tartott jó szarka állományt, vagy Hajdrik János, akinek a dúcában főként szarkák voltak. Nyeső József villanyszerelő is tartott pár darabot kedvtelésből. A második világháború utáni időkben egyre nagyobb létszámban található volt a városban a fajta, amit különböző bekeresztezések folytán egyéni ízlések szerint tenyésztették és hajtották.

Hatalmas falkák szálltak délutánonként a város felett. Meg kell említeni, hogy ezek a madarak, ha küllemre nem is, de tájékozódó képességben kiválóak voltak. A 60-as évekre kialakult egy a többségi ízlésnek megfelelő típus a fajtán belül, amit már tudatosan tenyésztettek, és a küllemi jegyeket szilárdan rögzítették. A tenyésztők egyre többször hasonlítgatták össze kedvenceiket, és egyre többször vitáztak.  Szükségessé vált 30-35 év után egy írásban rögzített standard megfogalmazása. A kemény viták után a végső lökést az adta, hogy 1968-ban Németh István és társai nevezetek az országos kiállításra. Itt a fajta bírálatát elutasították. Mert nem volt elfogadott fajta leírása. Elengedhetetlenné vált az egységes fajtaleírás elkészítése, amely 1970-re öltött formát. 1970-ben a törökszentmiklósi kiállításon először bírálták rögzített fajtaleírás alapján a szarkákat, akkor még törökszentmiklósi szarka néven. Még ebben az évben benyújtották a leírást a Magyar Galambtenyésztők Szövetségéhez. Ezt követően 1971. január17.-én Törökszentmiklóson, a Vasas Kultúrház termeiben rendezett kiállításon a Szövetség képviselőinek jelenlétében, Mezei Sándor és Varga József szakmai irányítása mellett, került végleges formába a dokumentum, amely szintén az ő javaslatukra már, mint a Magyar Szarka fajtaleírása került jegyzőkönyvvezetésre. Ezen a kiállításon több mint 70 db madár egyedi ketrecekben, és még több volier került bemutatásra. Meggyőződésem, hogy a fajta e jelentős dátum óta is töretlen fejlődésen megy át, és ha egyedszáma , tájékozódó képessége csökkent is az évek folyamán, népszerűsége nem valószínű, hiszen 60-80 egyedszám ugyanúgy megtalálható a kiállításokon, mint évekkel ezelőtt.

Megítélésem szerint egyedszáma nem gyérül jobban, mint a többi fajtáé, hiszen az urbanizáció egyformán sújtotta őket. A tájékozódó képesség csökkenése a zárt tartás következménye, amit sajnos a tenyésztők idéztek elő. Emlékszem az első pár galambomra a 70-es évek elején, (ami abban az időben Törökszentmiklóson csak szarka lehetett), egy évi szokatás után, a vedlést követően a tetőre sem tették a lábukat úgy tértek haza a dúcba, ahonnan kaptam őket!

Polgár Béla, Törökszentmiklós